Istenek fegyverzete
Égi háború-földi áldozatok

A görög mitológiában a villám Zeusz fegyvere, amelyet elõször a lázadó Titánok ellen használt. Több más kultúra hiedelemvilágában a villám maga is isten, és ez megmutatja, hogy az emberiség mindig is tisztelte, félte a villámok erejét.

Amikor embereket ér villámcsapás, a sérülések lehetnek nyilvánvalóak, felsziniek, és láthatatlanok, amelyek sokáig kínozhatják a sérülteket. Ezekkel a sérülésekkel foglalkozik a kerounomedicina és a keraunopatolégia. A kifejezések eredete a görög kerauno, villám szó. Évente több áldozatot követelnek a villámok, mint ahányat az összes idõjárási jelenség együttvéve.
A villám sújtotta emberek halálozási aránya eléri a harminc százalékot. A villám áldozataira jellemzõ sérülések a szakadt ruházat, dobhártyarepedés, égésnyomok, megpörkölt haj és szõrzet, koponyatörés, szívkárosodás, az erõs görcsök miatti belsõ szervi károsodás, sokktünetek, szürkehályog (cataracta traumatica), fraktálszerû mintázat a bõrön. Vannak olyan visszamaradó panaszok, amelyek csak évek alatt múlnak el, vagy végigkísérik egész életén át az áldozatot. Ilyenek a Mary Ann Cooper (University of Illinois, Chicago) által vizsgált idegrendszeri tünetek, amelyek a rövid távú memória kihagyásában, az új információk feldolgozásában, személyiségváltozásokban, fáradékonyságban és csökkent munkaképességben nyilvánulnak meg. Gyakori még a krónikus fájdalom, az alvászavar, a szédülés és a súlyos fejfájás.

-Nem tudtam a gondolataimat rendezni. Még egy mondat összeállítása is nehézséget okozott. Emlékeztem rá, hogy ki vagyok. Azt is tudtam, hol vagyok. Csak az nem akart összejönni, miképpen rendezzem a gondolataimat - jellemezte állapotát Gretel Ehrlich írónõ, miután egy wyomingi séta alkalmával villám sújtott le rá. Sikerült felgyógyulnia, ezt a könyvébõl idézett sorok is bizonyítják: "Fehér villanás volt. Olyan érezésem volt, mintha aranyflitterek szemerkélve hullanának alá a lábamon, majd mint egy útonálló, hátulról ütött fejbe hatalmas erõvel az elektromos töltés. (...) Vértócsában tértem magamhoz, hason fekve, kissé távolabb onnét, ahol lennem kellene, furcsa szögben elterülve az ösvény oldalán. Az egész égbolt besötétedett. Este volt? És ha igen, melyik? Hány perc hány óra telt el az eszméletvesztés óta kiesett idõ alatt, és hol vannak a kutyák? Próbáltam hívni õket, de nem volt hangom. Torkom izma megbénultak, nem tudtam nyelni. A kutyák elpusztultak? Minden borzasztó volt: se hangok, se képek, se illatok, egyáltalán semmi. Hátba lõttek? Agyvérzést kaptam, vagy szívinfarktustól szenvedek? Sötét gondolatok voltak ezek. (...) A fájdalom erõsödött mellkasomban, és testem minden izma sajogott. Egészen biztos voltam benne, hogy haldoklom." A villámcsapást követõ két év alatt Gretel több ezerszer ájult el. Az érfalait összehúzni képes simaizomzat elvesztette tónusát, így az nem tudta vérnyomását szinten tartani. Mivel az idegeket borító mielinhüvely is sérült - mint egy elektromos vezeték, amelyrõl leolvadt a szigetelés -, ezért az ingerületek nem juthattak tovább, hogy átadják az izom-összehúzódásra vagy a gyorsabb szívmûködésre irányuló utasításokat.

Akik elszenvedik a hatalmas kisülést, gyakran leáll a szívük és a légzésük, amelyet újraélesztéssel kell elindítani. Ám villámcsapás esetén ez nem mindig megy egyszerûen. 1975-ben Damion Brinkle egy vihar közben telefonált. Éppen meg akarta szakítani a beszélgetést, amikor a villámcsapás érte. ,"Belecsapott a fejembe, majd végigment a gerincemen. Összeforrasztotta a cipõm sarkának szegeit a padló szegeivel. Feldobott a levegõbe, fenntartott, aztán visszadobott az ágyra."
A testenkívûliség élményében volt része. Fentrõl nézte, ahogy próbálják újraéleszteni. "Ez a fickó a mellkasomat nyomkodja, aztán egyszer csak azt mondja: elvesztettük. Elment. Arra gondoltam, ki ment el, és hová? Lenéztem magamra, és arra gondoltam: Mindig azt hittem, hogy ennél azért jobban nézek ki." A kórházban nem tudták a szívét újraindítani, ezért halottnak nyilvánították.
28 perccel késõbb elõkészítették a halottasházhoz. Címkét tettek a lábujjára, és lepellel fedték le. Már útban volt a hûtõkamra felé, amikor "hirtelen úgy éreztem, meggyulladok, mindenem tüzel. Égek, és nem tudok megmozdulni. Nem látok, és nem Iélegzem. Aztán mély levegõt veszek. Levegõ áramlott a tüdõmbe, és a lepelbe fújtam. Amilyen gyorsan tudtam, kifújtam a levegõt a lepelbe." Számára is évekig tartott a felépülés. 1994 nyarán derült égbõl csapott le a villám a coloradói Dale-ben, megölve egy kerékpárost. A viharfelhõ 15 kilométerre volt, és nem látszott a hegytõl. Ez csak a tucsoni atmoszférafigyelõ rendszer segítségével derült ki. Az ilyen villámok többsége a pozitív kisülések közé tartozik, amelyek erõsebbek a gyakoribb negatív kisüléseknél. Amikor a felhõ pozitív töltésû középsõ vagy felsõ részébõl indul a töltéskiegyenlítõdés, akkor nagyobb távot kell átívelnie, tehát nagyobb töltésmennyiség felhalmozódása után sül csak ki. Elõfordul néha, hogy holtan találnak magányos túrázókat a hegyekben. Látszólag egészségesek. Semmi sem indokolja halálukat. Ilyenkor talán segíthetnek a keraunopatológia, azaz a villám okozta halálesetek vizsgálatának tapasztalatai. Ha a testen semmilyen látható jel nem utal a halál okára, a patológus megvizsgálja az áldozat ruháin, zsebeiben, testén viselt fémtárgyakat. A vastartalmúakat a villám mágnesezheti. Ilyen tárgyak a kulcsok, órák -különösen fémszíjjal -, a melltartók merevítõi. De hogyan lehetséges, hogy egy emberéletet követelõ elektromos szikra nem hagy nyomot a testen? Többféleképpen érheti el a villám az emberi testet. Közvetlen csapás útján vagy egy tárgyról (például: fáról) oldalág csap az emberbe, vagy a talajon keresztül - például: sporteseményeken, amikor egyszerre többen esnek áldozatul. Michael Cherrington (Lightning Data Center, St. Anthony Hospital, Denver, Colorado) elmélete szerint "a villám úgy is megölheti az embert, hogy el sem találja. A keletkezõ erõs mágneses mezõ zavaró hatása áramot okoz a testben. Ha a keletkezett áram az áldozat szívciklusának egy különösen sebezhetõ pontján, a repolarizációs szakaszban (T-hullám az EKG-n) zavarja meg a szívritmust, akkor könnyebben keletkezhet szívroham."

Más módja is van, hogy a villámlás közvetve oltson ki életeket. 1994-ben az egyiptomi Durancában egy villámcsapás üzemanyagtárolót ért. A robbanásban több mint 400 ember vesztette életét. 1769-ben a bresciai St. Nazaire-templom tornya vonzott magához villámot, amely a kriptában tárolt több mint 100 tonna puskapor felrobbantásával lerombolta a város egyhatodát, és megölte 3000 lakóját. A történelem -vagy az emberi ostobaság- megismételte önmagát Rodosz szigetén a St. Jean-templomban tárolt hadianyaggal. 4000 ember vesztette életét 1856-ban. Emlékeztetõül: Benjamin Franklin 1753-ban publikálta a villámhárító ötletét. Csakhogy a korlátoltság korlátlan mivolta e felfedezés terjedését is meggátolta. Egy "természettudományos" érv szerint a föld túlzott "elektrifikálása" földrengéseket okozhatna. Az egyház érvelése
szerint pedig isten haragjának megnyilvánulását nem szabad korlátozni. Maradt tehát az ima Szent Borbálához...
1977-ben a New Yorkot ellátó elektromos hálózatot négy villámosapás érte egy órán belül az elosztóállomások közti fõvezetékeken. Mivel akkor még nem voltak felszerelve áramlökés-blokkolók, amelyek a távvezeték oszlopain keresztül a földbe vezetik a túlfeszültséget, példátlan áramszünet vette kezdetét. A 25 órán át szünetelõ áramellátás alatt a Wall Street is beszüntette mûködését. Ezrek rekedtek metrókocsikban, és éjszaka tömeges fosztogatások is történtek. 1969-ben az Apollo 12-t a fellövés utáni 36. másodpercben érte villámcsapás.
Az elektromos rendszer több mint 15 másodperces leállása nem okozott katasztrófát. Az indulás elõtti és utáni hat órában ez volt az egyetlen villám, melyet maga a felszállás váltott ki. Steve Conrad parancsnok: "Van egy kis gondunk. Nem tudom, mi történhetett. Lehet, hogy belénk csapott egy villám. (...) Jó lenne egy kicsit alaposabb idõjárás-jelentést kapni. Ámen."

Adatok, tévhitek, tanácsok

Az áldozatok 84 százalékát hétvégén és szerda délután éri a csapás. Négyszer annyi férfit, mint nõt. Nem a tesztoszteron vonzza a villámot, hanem a férfiak több idõt töltenek a szabadban - akár munkavégzés, akár kikapcsolódás okán. A Iegtöbb közüIük golfozó és horgász. Amíg ön ezt a mondatot elolvassa, csaknem száz villám éri el a Földet. Az esélye, hogy ön részese lesz egy villámcsapásnak, egy a háromezerhez. Jóval (14 650-szer) nagyobb, mint megnyerni a lottóötöst. Tehát ne játsszon a villámmal! Inkább csodálja szépségét és erejét! Tisztes távolból. Ha mégis a közelébe kerül, maradjon egy épületben vagy az autójában. A jármûvek, ha fémbõl készültek, és zárt terûek, a Faraday-kalitka elve alapján megvédik a bennük tartózkodókat. Kerékpárról, motorról le kell szállni, és menedéket keli keresni. Alapszabály, hogy ne nyúljunk a fémfelületekhez. Ez a házakon belül is igaz. Minden olyan közmûvezeték, amely fém, bevezeti otthonába a veszélyt. Az antennakábel, a telefondrót, a villanyvezeték, a vízvezeték és a fûtéscsövek is. Ezeket kerülni keli zivatar idején. A vasbeton alapokat és -falakat sem szabad érinteni. Szabadban kerülni kell a kerítéseket, vezetékeket, le kell tenni a hosszú tárgyakat, különösen, ha fémbõl készültek, vagy nedvesek. Erdõben a kisebb fák alatt lehet menedéket keresni, eltávolodva a magasabbaktól. Szabadban, fõleg nyílt területen csökkenteni kell a talajjal érintkezõ felületet és a magasságunkat is. Ne hasaljon le, mert így növeli a talajjal érintkezõ felületet! Le kell guggolni, zárt lábakkal, lehajtott fejjel. A karok a fejen vagy a térdeken összefogva. Ha csoportról van szó, legalább öt méter távolságot kell tartani egymástól. Ha vízben vagyunk, vagy vízen kajakkal, kenuval, vitorlás kishajóval, akkor haladéktalanul el kell hagyni a vizet. Ahogy hegyekben a csúcsokat és a barlangokat is. Amikor hallani a mennydörgést, akkor a veszélyzónában vagyunk. Az égnek meredõ hajszálak láttán fényképezéssel foglalkozni égbekiáltó tudatlanság. (Lásd: http://www.erh.noaa.gov/er/cae/ svrwx/ltg.htm) Ilyenkor azonnal fel keli venni a fent leirt guggoló testhelyzetet, lehetõleg lábujjhegyen. Tévhit, hogy az autót a gumikerekek védik meg, és az is, hogy a gumitalpú cipõ védelmet nyújt.

Forrás: Találkozások 2005. 7-8. szám 50.old